Úton- útmentén.....

Utazni jóval többet jelent mint világot látni

2013.03.28. 14:18 | Gazdarica | Szólj hozzá!

maya (4).jpg
Foto: Mexico, Tulum (cabana)

Sok évvel ezelőtt jutottam arra az elhatározásra, hogy ideje elkezdeni felfedezni a világot nemcsak "nyaralni" vagy "városlátogatásokat" tenni. Bepillantani különböző kultúrákban élő emberek hétköznapjaiba, érzelmeibe, szokásaiba és vallásaiba. Több időt tölteni átlagemberek közelében eltávolodva a turista ösvényektől és hotel reservátumoktól. Tapasztalni, megérezni lényegét a másságnak és hasonlóságnak. Megérteni és összerakni, nem ítélkezni. Boldogság, mosoly és sok-sok nevetés. Az Ember bármilyen nehéz körülmények között is él megtalálja az örömforrásokat. Ezeket a pillanatokat szeretném mindörökre elraktározni és előhívni oyan napokon amikor csak a rosszat érzékelem.

Sajnos olyan egysíkú elfoglaltságban éljük az életünket, hogy nem ismerjük magunkat sem, hogyan ismerhetnénk akkor másokat? Fogalmunk sincs róla, hogy bizonyos helyzeteket hogyan kezelnénk, nem tudjuk mire vagyunk képesek. Gondolok itt a mi európai civilizált életünkre. Nap mint nap pontosan tudjuk mikor kelünk, hogyan megyünk a munkahelyünkre, hol fogunk vásárolni, hol töltjük a hétvégét, kivel találkozunk, mennyi pénzünk van vagy nincs……Minden előre megtervezve. Mi van akkor ha elhagyjuk ezt a kényelmes-kényelmetlen fészket? Kirepülni mint a költöző madarak! Útra fel! De nem egy buborékból kitekintve. Ázva, fáva, izzadva. Nagyon sok kényelmetlenséggel jár ez tagadhatatlan. Mégis minden kezelhető és kezeled is. Túlélő vagy! Sokszor olyan helyzetekben érzed a szinte kábító Örömöt amiben korábban elképzelni sem tudtad magad. A vicces, hogy látszólag nem tettél érte semmit. Sokkal több rejlik benned mint gondolnád. Jó is rossz is, egész színkavalkád. Izgalmas, érdekes és mind Te vagy. Büszke vagy magadra és nem cserélnéd el az életedet senki mással.

Furcsa….sokszor meglepődve tapasztalom, hogy mennyi minden elhomályosult az emlékeimben amire ma már csak egy fénykép emlékeztet. Ez az egyik amiért olyan hasznos a fényképezés. A másik: természetesen az élmény színesebb, valósághűbb megosztása másokkal. Bár ez a valóság abszolute szubjekív, ez az Én valóságom. A Én érzéseimen keresztül látod az afrikai és mexicoi gyerekeket, a javai rőzsegyűjtö asszonyokat, a brazilok függőágyas utazását, a Machu Pichu lámáit vagy a Titicaca tavon úszószigeteken élő emberek portréit úgy ahogyan akkor Mi találkoztunk. Ők hatottak rám és én is hatottam rájuk személyemmel és a kamerámmal. A hatás kölcsönös…..olyan nincs, hogy ne lennél benne az Ő tekintetükben! Néha titokban fényképezek. Az teljesen más. Sokszor előfordul, hogy hitük szerint nem szerencsés ha lencsevégre kapják Őket mert elvesztik a lelküket…..ilyenkor hagyom és tiszteletben tartom ezt a hiedelmet hiszen az maga az Ember. Legjobban azt élvezem amikor visszanézik a róluk készült digitális fényképeket. Nevetnek, kuncognak és egymásnak mutogatják. Amikor csak tehetem felírom a címüket és később elküldöm nekik a fotókat. Jó érzés ott tudni ezeket a pillanatokat kinyomtatva.

Nem tudom mikor indulok útnak újból és az merre lesz. Egyszercsak feltartózhatatlanul elönt az érzés és elindít! Elég egy fotó, egy történet valami tradicionális eseményről, ünnepségről vagy hasonló….. ezen kívül más utiterv nem is kell. Sodródni az eseményekkel, követni az intuíciómat. Ha pedig az utazásnak vége……. hihetetlenül kellemes érzés tölt el. Hazatértem......de már megint egy kicsit másképpen.